Előfordult, hogy a Macok miatt utazunk a fővárosból Egerbe és a mellette lévő szállodában szálltunk meg a vacsora után. Ez elmondja, milyen magas az elvárás a Brumbrummal szemben. Távolról nézve kérdéses volt a létjogosultsága a kitűnő étterem szomszédságában, hiába azonos a stáb jelentős része. A magát lényegében büfének pozicionáló étterem viszont azonnal igazolja a létezése jogosságát: alapvetően más hangulat, kellemesen könnyű étlap és könnyed lazaság jellemzi. Előételnek bükki mozarellát kóstoltunk. Ennél a sajtnál a semleges íz miatt könnyű elrontani a tányért: ha nem elég friss a sajt, már egy kis éretlen rukkola is azonnal fanyarba húzza az ízeket. Itt krémesen friss sajtot és salátát kaptunk, éppen kellő mennyiségű retekkel, mely a mozarellát hagyta érvényesülni. Zseniális húzás az egri katonáknak nevezett fingerfood-ajánlat. A darabonként 400–550 forintos, 8-féle ízelítőből egyrészt megismerjük az étterem karakterisztikáját, ráadásul a büféhangulatnak megfelelően akár néhány falatra is betérhetünk. A magyaros éttermekből áttévedők sem kapnak sokkot a velős pirítós vagy lecsóágyon grillezett kolbászos kenyérkatonáktól, de akár a petrezselyemmajonézzel feldobott békacombig is elmehetünk az ebéd alatt. Ezt egyébként nagyon jó bundában hozták, így nem okoz majd csalódást annak sem a békahús, aki először kóstolja és ezért valami nagyon különlegesre számított volna. Ki kell emelnünk az angustatár-fagylaltnak nevezett ízelítőt, amely lényegében egy egyedien készített, fűszeres ostyával tálalt tatárbifsztek. Az, hogy jól ismert és alapvetően kevés újdonságot ígérő ételt ilyen újító formában tálaltak, vagyis gyakorlatilag megújítottak valamit, amiről hagyományosan úgy tartjuk, hogy megerőszakolás nélkül újíthatatlan – ez egyszerűen zseniális. Ezek a katonák együtt bizonyítják, miért konyhaművészet és nem főzés zajlik egy jó étteremben. És valahol az egész hazai éttermi piacot oktatja, hogy ezt büféjelleggel, könnyedén, már szinte flegmán teszi. Külön-külön azért nem lenne ilyen erős az ízutazás: bár még friss a hely, így a vendégízlés dönt majd, de például a sült padronpaprika vagy a körömpörköltös bruschetta bár finom volt, többet vártunk volna, önmagában nem lett volna elég merész. Nagyon izgalmas lenne borokkal kóstolni, valószínűleg bele lehet zuhanni ezekkel a korcsolyákkal egy emlékezetes estébe. A hagyományos főételek közül a garnélarákos spagettit ízleltük. Az ötlet itt is jó, de valamiért két cent olaj úszott a tányér alján. A zöldfűszeres ízbe bukott tányérért így kár. A házi jeges teáért jár a plusz pont. A presszóhoz kis mentes vizet kérnénk. Két főnek a 13 ezért forint, ha nem is büféár, de nagyon is korrekt ezért az ételsorért. Eger büszke lehet.